Az egész letölthető egyben: Teljes album
07. A szereplők
A szereplők megváltoztak, de a történet a régi,
Még mindig nagyon nehéz abban az utcában élni,
Ahol már nem lakik más, csak az emlékek,
A szereplők megváltoztak, de ettől a lényeg…
A színes álmok mind eltűntek, nem maradt csak a valóság,
Rájött, hogy ez most már tényleg nem mehet így tovább,
Kiállt a verdájával, majd fogta a csomagját,
A színes álmok mind eltűntek, nem maradt csak a valóság…
Mindegy hová, mindegy merre,
Talán semmi sincs még veszve,
Mindegy hová, mindegy merre,
Talán semmi sincs még veszve, mert…
A szereplők megváltoztak, de a történet a régi,
Még mindig nagyon nehéz abban az utcában élni,
Ahol már nem lakik más, csak az emlékek,
A szereplők megváltoztak, de ettől a lényeg…
Egy hónapja hogy nem hívtalak már,
Csak nem tán’ meg haragudtál,
Tudod nem könnyű veled,
Sokszor én nem is értelek.
Miért nem lehet végre felfogni azt,
Hogy kocsmában vár rám két paraszt,
Akivel nekem innom kell,
De téged ez sem érdekel.
Aztán meg jönnek az sms-ek,
Azt mondod vége, elfelejtesz.
Én mindent megpróbáltam,
Te meg csak annyit mondtál…
Ki vagy dobva pá!
Már egy hónapja hogy nem hívtalak,
Pedig egyszer eszembe is jutott,
Csak épp foglalt volt mind a két kezem,
Pont egy jó csajt fűztem részegen.
Miért kell neked mindig elhinni azt,
Amit mások rólam mondanak.
De engem már nem is érdekel,
Csak tudnám, hogy hol ronthattam el.
Aztán meg jönnek az sms-ek,
Azt mondod vége, elfelejtesz.
Én mindent megpróbáltam,
Te meg csak annyit mondtál…
Ki vagy dobva pá!
Minden nap elvesztesz valamit a szívedből,
Minden nap eltörölsz valakit a lelkedből.
A napok gyorsan szállnak, emlékek visszajárnak,
És lassan már nem kapok levegőt.
Azt hiszed, minden oly’ lassan múlik el,
Az absinth gyorsan hat de nem érdekel.
A negyedik centest kérem, valaki gyújtson, kérem,
Na tessék már megint ruhában ébredek.
Úgy érzed, semmit sem tehetsz ellene,
Gondolkodj, valamit tenned kellene,
A levegőt gyorsan kapkodom, ezt így már nem soká tarthatom,
Valaki lőjön főbe légyszíves.
Minden nap elvesztesz valamit a szívedből,
Minden nap eltörölsz valakit a lelkedből.
A napok gyorsan szállnak, emlékek visszajárnak,
És lassan már nem kapok levegőt.
Az emberek meg csak bambán állnak,
Azt hiszik ők már, mindent láttak.
Tágra nyisd a két szemed,
Vedd észre már azt a ami előtted lebeg.
Minden nap elvesztesz valamit a szívedből,
Minden nap eltörölsz valakit a lelkedből.
A napok gyorsan szállnak, emlékek visszajárnak,
És lassan már nem kapok levegőt.
Minden nap elvesztesz valamit a szívedből,
Minden nap eltörölsz valakit a lelkedből.
A napok gyorsan szállnak, emlékek visszajárnak,
És lassan már nem kapok levegőt.
Minden áldott reggel arra kelsz fel,
Hogy valami még sincs rendben.
Minden pillanatban érzed,
Hogy csúszol egyre lejjebb.
A haverok már régen elfogytak,
Rád meg csak a munkahelyed vár.
Este nyolctól tízig,
Egy sör még belefér talán.
Minden egyes éjjel arra ébredsz,
Hogy újabb kétségek gyötörnek,
Aztán tv-d előtt várod,
Hogy talán elnyom majd az álom.
Amiben minden rendben van,
Nincs többé láncok sem kötöttség,
Megvalósult minden álmod,
És ez így megy egészen hajnalig.
Aztán mindennek vége és holnap kezdheted elölről,
Ahol tegnap abba hagytad.
Az álmaid meg lassan elfelejted,
Azt mondod jobb, ha békén hagynak.
Holnap kezdheted elölről,
Ahol tegnap abba hagytad.
Az álmaid meg lassan elfelejted,
Azt mondod jobb, ha békén hagynak.
Egyszerű a képlet mégsem érted,
És nézd meg hogy mi lett belőled.
Gondoltad volna magadban,
Mikor a padban, hatodikban.
A tanáraid mindent elmondtak,
Kivéve azt, hogy mi vár rád.
Előtted állt az egész élet,
De az idő túl gyorsan elszállt.
Aztán mindennek vége és holnap kezdheted elölről,
Ahol tegnap abba hagytad.
Az álmaid meg lassan elfelejted,
Azt mondod jobb, ha békén hagynak.
Holnap kezdheted elölről,
Ahol tegnap abba hagytad.
Az álmaid meg lassan elfelejted,
Azt mondod jobb, ha békén hagynak.
Én nem értem, hogy mi baj van már megint,
Mond, miért nézel úgy rám, azokkal a vádló szemekkel,
Pedig én megpróbáltam mindent, látod még sem volt elég,
És ez lett a vége.
Nem értem miért haragszol rám,
Nem értem miért haragszol rám…
Hiába hajtom magam, kritikus szemed mindent észre vesz,
Hiába töröm magam, ha neked semmi sem fel meg,
Hiába hajtom magam, ha neked semmi sem jó…
Én nem értem, hogy mi baj van már megint,
Mond, miért nézel úgy rám, azokkal a vádló szemekkel,
Pedig én megpróbáltam mindent, látod még sem volt elég,
És ez lett a vége
Nem értem miért haragszol rám,
Nem értem miért haragszol rám…
Hiába hajtom magam, kritikus szemed mindent észre vesz,
Hiába töröm magam, ha neked semmi sem fel meg,
Hiába hajtom magam, ha neked semmi sem jó…
Kocsmában fekszem az asztalon,
A többiek valahogy még bírják.
Innék még, de már nem bírok,
A srácok indulnak, és a strand már vár ránk.
Hogy hol vagyok, én azt már nem tudom,
„Harminc centi”, látom egy táblán.
„Ugorj egy fejest”, azt mondják, nem mered,
Egy korházban ébredek kábán.
A valóság nem más már, csak egy távoli álom.
A medence alján, a helyem megtalálom.
A valóság nem más már, csak egy távoli álom.
Kérlek, ne nézz így rám, és kérlek, ne mond hogy…
Van légzésem,
Van pulzusom,
Nem akarom,
Kapd be a faszom…
Van légzésem,
Van pulzusom,
Nem akarom,
Kapd be a faszom…
Ballagok egyedül hazafelé,
Csak a csillagok röhögnek rajtam,
A műtőssapka ó a lábamon,
Lassan szarrá foszlik, de ezt én akartam.
A valóság nem más már, csak egy távoli álom.
A medence alján, a helyem megtalálom.
A valóság nem más már, csak egy távoli álom.
Kérlek, ne nézz így rám, és kérlek, ne mond hogy…
Van légzésem,
Van pulzusom,
Nem akarom,
Kapd be a faszom…
Van légzésem,
Van pulzusom,
Nem akarom,
Kapd be a faszom… | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
